|
|
Európa legnagyobb folyamszabályozásának célja a Tisza ősi árterületeinek ármentesítése és mezőgazdasági művelés alá vonása volt. A szabályozás megkezdése (1846) előtt a Tisza rendkívül kiterjedt ártérrel (összesen 1 millió 200 ezer hektár, melyből 220 ezer hektárt egész évben víz borított) rendelkezett.
A szabályozási munkák megkezdése előtt két koncepció versengett egymással, Vásárhelyi Pál (1795–1846) és Pietro Paleocappa (1789–1867) olasz mérnök munkái. Vásárhelyi az ármentesítés célját az árhullámok gyors levezetésével vélte elérhetőnek. Elképelése szerint ehhez a folyó esését kellene megnövelni, amit az éles kanyarulatok levágásával (átmetszés) vélt megvalósíthatónak. Vásárhelyi a Tisza teljes hosszán összesen 101 átmetszést javasolt. Paleocappa mindössze 15 átmetszést tartott szükségesnek, ezeket is döntően a Tisza Tokaj alatti szakaszán. Ő az ármentesítést elsősorban töltések építésével tartotta megvalósíthatónak.
|
Átvágások Vezérárok |
Paleocappa és az időközben meghalt Vásárhelyi terve felett éles harc indult meg. Paleocappa elképzelésének hívei lehetetlennek tartották, hogy a Tisza lomha folyása az átmetszésekkel lényegesen meggyorsítható lenne. Vásárhelyi tervének pártolói pedig tagadták, hogy a töltések képesek lennének a Tisza vizét maguk között tartani. A két terv közötti harc eredményeként 1850-ben a Tisza szabályozására alakult Középponti Bizottmány „Vásárhelyi és Paleocappa rendszerét összeegyeztette”. Ezek után a folyó teljes hosszában elkezdődtek az átmetszések és a töltésépítési munkálatok.
Cikk folytatása itt olvasható:
